Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Hogyan lettem kisgyermekgondozó-nevelő?

2019.07.01

Ez a szak a világon szerintem a legszebb, és legcsodálatosabb. Hiszen én imádom a gyermekeket, könnyen kapcsolatot tudok velük teremteni, tudok fegyelmezni, ha arról van szó, és barátságot is könnyen tudok kialakítani. Kislánykorom óta mindig a nálam sokkal fiatalabbakkal játszottam, legyen szó, játszótérről, vagy más helyszínről. 

Mikor leérettségiztem, meg voltam róla győződve, hogy én csecsemő és kisgyermekápoló akarok lenni, mert édesanyám is ápolónőként dogozott. Be is iratkoztam egy OKJ-s képzésre, ahol ezt a szakmát tanították meg. Az elején még nem volt semmi probléma szerettem, jó jegyeim is voltak. Utána viszont egyre jobban fogyott a lelkesedésem, jöttek a rossz jegyek, a "nem akarok tanulni" hisztik, és már nem igazán volt nagy a lelkesedésem. 2 évemet sikeresen elvégeztem, nem túl jó eredménnyel, és gyakorló csecsemő és kisgyermekápoló lettem. 

Kezdődhetett a 3. év, ahol megszerezhettem a rendes csecsemő és gyermekápoló OKJ szakmámat. Ezt csak esti tagozaton indították, és minden pénteken és szombaton kellett bejárni délutántól estig. 

Közben elhelyezkedtem az első munkahelyemen, mint gyakorló csecsemő és gyermekápoló. Ez az időszak igen csak rövid ideig tartott, hiszen akkor jöttem rá, hogy ezt én tényleg szeretném? Akarom én ezt? Főleg mikor vért kellett volna vennem az egyik kisgyermektől.... Ott abban a pillanatban összeszorult a szívem, és valami kettős érzés fogott el, hogy ez nem nekem való....

Ezt a főnővér is észrevette, hogy nem nekem való ez a szakma, viszont a gyermekszeretetem az nagyon erős, és mindenképpen foglalkozzak gyermekekkel, de ne egészségügyi területen, hanem szociális. 

Ez elgondolkodtatott..... 

Mi lenne ha bölcsődében dolgozhatnék? Nagyon tetszett ez az elképzelés, és utána is jártam különféle iskoláknak, hogy hova tudnék beiratkozni. Végre ott tudnám hagyni ezt az egészségügyi sulit, aminek a 3. évét elkezdtem. Szeptember közepe volt, szóval nehezen ment a beiratkozás a másik suliba, hiszen már 2-3 hét eltelt és javában tanultak már a diákok, dolgozatok következtek, de az igazgató asszony mondta, hogy ha be tudom hozni a lemaradást, semmi akadálya nincs, hogy felvegyenek. Kiiratkoztam a másik iskolából, és átmentem a Raoul Wallenberg szakgimnáziumba, és elkezdtem az új iskolát. Tudni kell, hogy a héten 2 napot kellett bejárni, szerdán és csütörtökön. Amikor bementem az első nap, még minden új volt számomra és mindenki, hisz a többiek már megismerkedtek egymással, hiszen volt rá 2-3 hetük. 

Én is viszonylag hamar beilleszkedtem, barátságot kezdtek kialakulni, jó volt a társaság, a hangulat. Egy szóval minden tökéletes volt, hamar elfogadtak engem, aminek mérhetetlenül örültem. 

Az első év végére pedig már olyan szoros és erős barátságok születtek, hogy még a tanulás is szinte öröm volt. Az összes tantárgyból nagyon jól tejesítettem, szinte ég és föl volt a különbség a másik suli eredményei között. 

2. évben pedig már keményen rá kellett húznunk, hiszen hamarosan vizsgázni fogunk, és az egész jövőnk múlik ezen a vizsgán. Elkezdtük kidolgozni a kapott tételeket, összeültünk, tanultunk.  Minden olyan csodás volt. 

(...) Vizsgaidőszak következett...

Mindenki sík ideg volt, hiszen lassan itt van a vizsga, mindenki ezerrel tanult, néha egymástól kértük el a tételeket, van amit úgy kaptunk, van ami hiányos volt. Úgy éreztük a vége felé, hogy semmit nem tudunk, nekünk ez nem fog sikerülni. Szóval teljes volt a pánik. 

Következett az írásbeli vizsga napja! Én ettől a réztől féltem a legkevésbé hiszen itt nem kell megszólalni, csak írni kell. Én sajnos nagyon lámpalázas típus vagyok, és utálok szerepelni, felelni több ember előtt. 

Mikor lement a vizsga, megbeszéltünk osztályfőnökkel együtt, hogy ment, miket tudtunk, miket nem.  Összességében mindenki úgy gondolta nem volt egy nehéz vizsga, egész jól ment mindenkinek. 

Szuper, a 4 vizsgából 1 megvan, jöhet a további tanulás, hiszen következik a bölcsődei gyakorlat, rá 2 napra pedig a szóbeli és a demons termi vizsga ugyan azon a napon!

Úristen!!!

Rengeteg tanulás vette kezdetét, még több, mint eddig, nem találkoztunk egyáltalán, mindenki tanult, tételezett, gyakorolt, magolt, ismételt. Mindenkinek a kávé adott energiát, hogy éjfélig vagy hajnalig fent maradjunk és tanuljunk, mert még ezt a ételt sem tudjuk, ja meg ezt sem még és mindjárt vizsga! 

Eljött a nagy nap! Május 29-ét írunk. Bölcsődei vizsga napja. Beértünk fél 7-re a helyszínre, majd átöltöztünk, és fél 8-kor következhetett a tételhúzás... Na hát ez az időpont eltolódott kb 8 órára, addig mi meg ott álltunk, tördeltük a kezünket, mantráztuk, hogy melyiket fogjuk kihúzni, amikor végre behívtak minket abba a terembe, ahol az asztalon voltak a tételek. Sorrendben szólítottak minket, majd kihúztam a tízóraiztatás, udvarra menetel, szabad játék tevékenységet. Megkönnyebbültem! Egész jót húztam gondoltam magamba. Bementem a csoportomba, majd elújságoltam a kisgyermek nevelőnek hogy miből fogok vizsgázni. Ő is örült neki, és együtt közösen mindent átbeszéltünk újra és újra.

Elkezdődött a vizsgáztatásom!

Nagyon izgultam, és talán szemmel látható volt a vizsgabizottság számára is, mikor öltöztettem a gyermeket, remegett a térdem, kicsit cikinek tűnt.  Mindent jól csináltam, tízóraiztattam, játszottam velük, aszfalt krétáztunk, mondókáztunk, mikor véget ért a vizsgám. Nagy megkönnyebbülés: ezen is túl vagyok, ez az! 

2 nap elteltével.... 

Reggel van, eljött a szóbeli és demons termi vizsga napja! Ezt a napot nem biztos, hogy túlélem, de majd meglátjuk. Bementünk a suliba, majd az egyik teremben volt a gyülekező. Ott mindenkinek el kellett döntenie, hogy szóbelizni szeretne előbb, vagy demonsozni. Mentek az ötletelések, gondolkodás, taktika, és én végül a szóbeli mellett tettem le a voksom. Ugyan ettől félek a legeslegjobban, hiszen mint már fentebb említettem rettenetesen félek bárki előtt szerepelni, viszont jobb rajta túl lenni.

Benne voltam az első 4 felelő között, mikor kihúztam az egyik kedvenc tételemet. Hatalmas megkönnyebbülés, és öröm lett rajtam urrá. Hál istennek, ezt a tételt teljes mértékben megtanultam, tudok róla beszélni, annyira örülök neki! Akkor most jöhet az a bizonyos 15 percnyi kidolgozási idő. 

Mikor az óra elindult, utána és csak írtam, írtam, írtam mindent amit addig megtanultam az adott témáról. Felelni én utolsónak mentem, szóval nekem volt vagy 30-40 percem felkészülni erre a tételre. Számomra ez is könnyebbség volt, hogy nem voltam az elsők közt. 

Én következtem! 

Bemutattam magát a szituációt, amit kaptam, viszont mivel nagyon izgultam, észrevehető volt, hogy dadogok, és remeg a hangom, és miért is ne, ezt a vizsgabizottság is észrevette, de aztán összeszedtem magam, és mondtam amiket tudtam, néha néztem rá csak a papírra, megerősítés képen, hogy mindent elmondtam-e, vissza tudtam csatolni többször is a szituációhoz, szóval összességében nagyon jónak éreztem a feleletemet. Egyszer se kérdeztek semmit, hanem mosolyogva, bólogatva hallgattak engem.  Zárásként pedig elmondtam, hogy ennyit szerettem volna mondani. Ők megköszönték, majd hívták a következő vizsgázót. Visszamentem a terembe, barátnőimnek, osztálytársaimnak mindent elmeséltem, mi hogy volt, mit húztam, hogy sikerült stb.

Következett a demons termi vizsga, ami egyben az utolsó vizsgám volt. Ismét az idegtépő várakozás, míg az előttem lévők le nem felelnek. Próbáltam ismételni, olvasgatni a gyakorlatokat, a lépéseket elmondani. 

Én következtem...Illedelmes köszönés után következett a tételhúzás! --> idegen test lenyelése! 

PÁNIK!!!

Úristen, ezt 1x vettük át a tanárnővel, most mit csináljak, megyek kezet mosni, és persze, szól a vizsgabiztos, hogy fullad a gyermek, biztos, hogy fontos a kézmosás?

Dehogy fontos, elrontottam, meg kell menteni a gyermeket, el kell távolítani az idegen testet speciális mozdulatokkal. Amit be is tudtam mutatni, viszont nem jutottak eszembe a testrészek se, de közben azért elmakogtam, hogy értesíteni kell a szülőt, és ha sikerült eltávolítani a lenyelt tárgyat, a gyermeket meg kell nyugtatni, és addig vele kell maradni, míg a szülő meg nem érkezik. Be kell írni az esetet az üzenő füzetbe, törzslapba... 

Megköszönték, és én kijöttem a teremből! 
Teljes lesápadás, hogy nagyon elrontottam, biztos, hogy nem adnak rá jó jegyet. 

Viszont teljesen túl vagyok a vizsgákon! Végre! 

Több órányi várakozás után a vizsgabizottság megbeszélte, és megadta a jegyeket, és jött az igazság pillanata! Amire mindenki várt! Névsor szerint szólítottak minket!

Én következtem, remegett mindenem, hiszen szerettem volna egy jó eredményt elérni, de tudtam, hogy valószínűleg közepesnél jobbat úgysem fogok kapni. Kezet fogtunk a vizsgaelnöknővel, gratulált, és átnyújtotta a bizonyítványomat! Megnéztem, és mint aki rosszul lát, vagy ez biztos nem az enyém gondolatok... 

Vizsgaeredmény: Jó (4) 

MI? Te jószágos atya úr isten! Nekem 4-es lett? Teljes boldogság, meghatottság, sírás, örömkönnyek, minden amit el lehet képzelni!Minden drága barátnőmnek hihetetlenül jól sikerült a vizsgája, átlagosan jó és a jeles között mozogtak, szóval mi is következik ilyenkor? Hát az ünneplés!!! Koktéloztunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, és sikeresen lezártuk ezt a 2 év sikeres vizsgáját.  

Hihetetlen! KISGYERMEKGONDOZÓ-NEVELŐ LETTEM

Szólj hozzá!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.